Áááh, ez a két és fél
órás Elvis film nem volt semmi amit a Duna tv adott ma este...
Eredeti felvételek, végig az egész karrierjét követve...
Hát eddig nem voltam az a sikonyálós Elvis fan, nem is nagyon értettem az egész mizériát körülötte, de most ez a film totál magával ragadott, és még még adják le máskor is, ennél szebb tisztelgés az emléke előtt nem is lehetne - respect Duna tv!
Tanulság nr.1: telefont nem felvenni nem szabad. Mert csak rosszabb lesz.
Íme az oktatópélda, hogy megértsük:
Az autóvezetés oktatóm hivogatott párszor az utóbbi időben, de nem
volt kedvem felvenni, még a vezetésre gondolni se... Erre
hazamentem kedden este, szerdán vettem egy mély levegőt és
felhívtam. Azt mondja: na, akkor ugye vizsgázunk pénteken? -
HE? MI??? HOGY ÉN?? PÉNTEKEEEEN??? jézusom...
Merthogy állítólag a kedves irodán dolgozó munkatárs úgy gondolta,
hogy beír vizsgázni, mondjuk nekem nem nagyon szólt senki, de semmi
gond, úgysincs jobb dolgom, mint utazgatni másfél naponta 4 órákat
- remek. Egy minimális pánikroham kapott csak el, hogy akkor
pénteken TÉNYLEG vizsgáznom kell megint rutinból, miközben a
múltkori vizsga óta nem is vezettem... Úgyhogy yeyeye... és akkor
tegyük hozzá, hogy a vizsgalapom még otthon van, jó lenne, ha az is
eljönne idáig holnapig, különben hiába utaztam (megint)...
hurrá
- a teljesség igénye nélkül -
De a december tényleg utál engem, szivatón vagyok, nem is kérdés. Ilyen szar hónapom régen volt már (sorry), és tényleg kb egy pillanat nem volt még, amire azt mondtam volna, hogy na ez igen, ezért végülis megérte a többi sucks is... (ezt a bejegyzést is másodszorra írom...)
Hát kezdjük az elején... Szerintem nem sokan bőgtek még
rutinpályán tanulókocsiban.
Guess who's igen?
Bezony, én. Ráadául a rutinvizsga hetén, a vizsga előtti nap.
Csodás, jobb nem is lehetne. nem tudom pontosan, hogy mi volt,
semmi nem sikerül, se a farral beállás, se a gyorsító, és hiába
csináltuk meg 55x a feladatot, a karók előtt mindig elrántottam a
kormányt (lehet vmi fóbiám van), de én úgy éreztem, hogy mindjárt
nekiszáguldunk 40-nel. És persze így nem párhuzamosan álltam meg,
hanem egy picit mindig ferdén, de szerintem totál nem volt vészes.
És már az oktató is mondta, hogy ne csináljam ezt, megint nem
egyenesen állunk, és miliméterpontosan ugyanúgy, ahogy az előtt.
Újra. És újra. És megint újra. És persze sose volt jó. Aztán már ő
is ideges volt, ki majdnem kiabált, hogy ehhez csak gratulálni tud,
stbstb. persze próbáltam tartani magam, hogy nem bőgök, de csak nem
sikerült. És onnantól még használhatatlanabb voltam, és hiába
mondott bármit, nekem már kedvem se volt az egészhez. Végül
hazafele is ő vezetett a városban (első óra óta mindig én szoktam),
de ahányszor felhozta, hogy ezt a feladatot így kellene, azt meg
úgy, annyiszor újra és újra előjöttek a könnyeim... hazamentem,
felhívtam anyut, hogy kész én abbahagytam az egészet, pedig ezt
várom már nyár óta a legjobban, hogy végre vezessek..
Persze a vizsgán meg is buktam másnap, de nem emiatt, addigra már
összeszedtem magam, és hogy ,,csak azért is". De akkor már nem
sírtam, sőt, rájöttem, én ilyen másodszorra megcsinálós vagyok, a
kresz is másodszorra sikerült, addigra nem görcsöltem, hogy vajon
milyen lesz. Szóval menni fog.
A kb. második jó húzás decemberben a mikroökonómia volt.
A rendszer úgy működött, hogy három évközi zh, és ami pontot
összeszedtél, azt viszed vizsgára. Be is jártam szépen, kivéve az
utolsó órát (na, ez megint egy másik story), aztán utolsó héten
utolsó zh. Az anyagokat félév közben is úgy kellett kéregetnem a
többiektől, mert a kedves etr coospace-en ez nálam nem látszott
egész félévben (lájk it). Aztán el is kértem az utolsó zhhoz a
dolgokat, készültem is rá, de úgy voltam vele, hogy nem megyek
hamar, mert a múltkor is ott ültem fél órával előbb, és sehol
senki. Úgyhogy becéloztam, hogy kb 6ra odaérek, és bumm, úgyis
totál mindegy hol ülök. Nagy magabiztosan megyek 3/4 6kor,
amikor szembejönnek a csoporttársak. Héé, mondom ti meg hova? Hát
hogy végeztek a mikro zhval, mennek haza, most fogja írni a második
turnus. Oh, mondom wtf? Nem minden zh 6kor volt eddig is? Ja, de
igen, csak utolsó órán mondta, hogy ez 5től lesz... OH. Kösziköszi,
nekem méris nem szólt senki? Végülis csak két emberrel beszélgettem
erről előtte napokban, de nem szóltak volna. Great. bementem, már
pont elmondtak minden tudnivalót és a lapokat osztották. Na, mondom
marhajó, nem tudtam meg hogy mikor lesz a javító. De majd felhívok
valakit, egál.
Így is volt, felhívtam, igen, hétfőn lesz, 2kor, itt meg itt.
Csodás. Akkor hétvégi program sztorno, és maradjuk tanulni. Hát
élmény volt, de utálom ezt, amikor nesze van két napod, és semmi
mást ne csinálj. Odamentem, találkoztam a többiekkel, megírtuk, ok,
ready, ha 30,5 pontnál több, akkor már megérte (ennyi lett félév
közben az 50ből). Hazamentem, ohyee, végre pakolhatok, és megyek
haza, viszlát Szeged, jövőre jövök. Este még felnéztem az etr-re,
hogy van-e már eredmény, erre olvasom, hogy a javítóra jelentkezni
kell a coospace-en (ami nekem nem látszik). Nem gurultam be, csak
egy kicsit. Fel is hívtam nyomban mind a két kedves csoporttársat,
akiktől az anyagokat kértem félév közben, hogy mondd csak, nem-e
kellett volna jelentkezni a javítóra, dear? Azt mondja Balázs, ja
igen, még nézte is, előtte este, hogy mér nem vagyok fent.
ááááááááááh.... Mondom tudod nálam nem látszik már szeptember óta,
jaaaaa?! kösz. Hívom a másikat, figyu drága nem akartad mondani,
hogy jelentkezni kellett? Ezért maradtam is, és akkor még a végén
áthúzzák az egészet, mert nem jelentkeztem?! Hátöööizé. kösz, sokít
segítettél. Azt mondja, ne idegeskedj, nyugi - hát baszdki lécci
hadd legyek ideges... Végül írtam a tanárnak emailt, hogy az úgy
vooolt, és léccilécci...
Aztán feltették az eredményt, és 29 pont, jól feljavítottam
nem?!
Aztán még a bérletem is, meg a diákom...
Ezen a bizonyos jólsikerült pénteken (amikor a rutin is volt),
sikerült elhagynom a diákomat a féléves bérletemmel együtt. De fel
se tűnt, hogy nincs nálam vagy mivan, csak amikor szombat este úgy
döntöttem, hogy eleget ültem a négyfal között, inkább kinézek a
plázába, valami karácsonyi dolgok után, és keresem, keresem, sehol.
Naneeeee... De igen, eltűnt, nyom nélkül. Arra emlékszem, hogy
mielőtt pénteken felszálltam a buszra (spárolás után), akkor még
betettem a farzsebembe, hogy ne kelljen könyéki ásni a táskámban,
ha már úgyis van nálam egy szatyor is. Aztán fel se mutattam, mert
nem elől szálltam fel, és leültem, és valószínűleg eltettem... De
mégse, mert nincs meg. Szóval donno.
Hétfőn úgy voltam vele hogy jó, akkor veszek napijegyet, aztán majd
kérdezősködök, hogy nem találták-e meg. Ki is mentem a kisbolthoz,
lakótársam szerint ott árulnak ilyesmit. Bemegyek, neeem, ők nem.
Remek. Akkor a másik bolt, csókolom, van-e napijegy? Ja, szokott
lenni, de már elfogyott (mióta van rá ilyen nagy kereslet?!).
Remek,kösz. Hát akkor gondoltam egy merészet, felszállok a
villamospótlóra, és lógok egy megállót, aztán majd a vasúton veszek
ott tuti van. Tegyük hozzá, hogy három hónapja utazom
villamospótlóval, és még sose volt ellenőr. Szerinted most? Naná,
hogy odalépett a kis mocsok, hogy na akkor mutassak neki vmi
bérletet vagy jegyet. Hát gratulálok mindenkinek. Mondom neki, hogy
nincs, de most megyek venni, eskü. Erre azt mondja ja jó, akkor
személyi, lakcímkártya, és itt egy 9600ft-os csekk is. Na mennyé
má'?!?! De ha bemutatom a bérletemet 3 munkanapon belül, akkor nem
kell befizetni, csak a 800ft-ot bemutatási díjat. Remek, úgyis most
akarok másikat venni hallod?! (tegyük hozzá, hogy majdnem bőgtem
neki is egy sort, hogy ilyen szerencsétlen is csak én lehetek). Ok,
megvettem a napijegyet, 800huf volt az is, és mentem, hogy akkor
bemutatok és valamit, meg ezt is, hülye ellenőrök. De mondja a csaj
az irodán, hogy ez nem lesz jó, legalább kétheti bérletet kéne
bemutatni. Remek, kösz. Akkor újabb túra, vásárlás: kétheti bérlet
(két napot használtam), 4200huf... Kicsit drága szabadulás.
Másnap elmentem a diákomat intézni, nem volt olcsó mulatság az se, bementem a hszire, hogy szóljak, hogy elhagytam, kérek újat meg ideigleneset. Elém nyomott a feltűnés nélkül köhögő nő 3 lapot 3 csekkel. Oh, yee, kösz?! Tételek: 630huf csak azért, hogy foglalkozzanak velem egyáltalán, 1600huf, mert a matricát is elhagytam a diákkal együtt (gondoltad volna?), és a második, ami az ideiglenesen lesz, az már nem free (érthető), 1800huf, az új diákigazolvány ára. Az egészből az a poén, hogy más tavasszal is befizettem az 1800-at, hogy kérjek új diákot (azt hittem megyek msc-re), de azóta se láttam... Kb nyáron 5 napig a Börzsönyben nem rohangáltam annyit, mint aznap odavissza a tikbe, postára, buszhoz, bőrönddel...
de jelenthetem, hogy egyben hazaértem, és azóta elzárkózva lapulok itthon, nehogy történjen bármi is...
Még a szilveszteren gondolkodok, hogy akarok-e én egy olyan bulit, amire nem biztos, hogy szükségem van, vagy inkább itthon lakat alatt?!
December, még látjuk egymást, én nem végeztem!
Ma csak dalban, holnap majd szövegben is...
Általáben nem vagyok irigy, csak nagyon tud bosszantani, ha valaki eléri azt, amiről én még csak álmodozok, OR sose leszek hasonló helyzetben.
Adott kedves exlakótársam, aki most végzett az orvosin, summa cum laude diplomázott, már munkahelye is van, pedig 6 helyet hirdettek a régióban, és mégis. Ja, és elkezdte a jogsit is megcsinálni, és már vettek is neki egy autót... Hát ne, lécci. Ja, és még lakást is vesznek neki anyuciék... Ha már úgyis egész eddigi életében elé volt téve a sültgalamb, akkor most se legyen máshogy.
Persze az én apámnak nincs tervezőcége - kb semmije nincs, amiből kapnék egy autót, úgyhogy mondhatnánk, hogy ezt jól megszívtam...
De ha most mindent elé tesznek anyuciék, akkor miért fog dolgozni egész életében???
New York i love u, but u bringing me down...
Hát valami ilyemit érzek most én is Szeged irányába, mert
mindjárt menni kell - őrület, nem? Már csak 1 hét és újra egyetem.
Na, nem mintha nem várnám, vagy nem akarnék menni, csak úgy vagyok
ezzel is, mint minden új helyzettel, hogy inkább egy picit
félek...
Amúgy ez egy elég jó szám címe, most jöttem rá, hogy van egy nagy
kupac zeném, amibe kb még bele se hallgattam...
Szóval az új helyzet: új szak, új emberek - merthogy a régieket nagyrészt kirúgták :o ... Ez is milyen már, hogy a fél szakot kirúgták, pláne az érint érzékenyen, akikkel nagyrészt mindenhol együtt voltam, órákon, ebédelni, stbstb... De legalább jön Anita Szegedre, akivel a gimi alatt padtársak voltunk - juhu! Talán mégse leszek egyedül! Új lakótársam nem tudom milyen lesz, nem nagyon találkoztunk még, csak amikor voltam megnézni a lakást legelőször, aztán azóta msn-en beszélgettünk, de hát ugye az alapján még nem lehet elképzelni egy embert. Amúgy nekem rendesnek tűnt meg jófejnek, bár ami engem illet, én mindig próbálok alkalmazkodni, inkább minthogy hozzám kelljen valakinek. Aztán majd kiélem magam itthon, ha ott nagyon vissza kéne fogni :P
Amit tervezgetek már, az az első hét, meg a lakásavató buli, amit szintén össze kéne hozni még valamikor szeptemberben, meg azért számítok a maradék többiekre is, hiszen kb majdnem mindenki új helyre költözött. És akkor még a kresz meg az autóvezetés is... Na, ezt is totál várom, néha napokon keresztül szoktam álmodni, hogy nekem kell vezetnem valahova, és mindig totál élvezem, vajon élőben milyen lesz? Az óráimat is direkt úgy terveztem, hogy délután 4 után semmi ne legyen, hiszen ezek a kreszoktatások általában délután vannak. Meg amúgy is, most a magam ura vagyok, azt veszek fel, ami tetszik, hiszen ez már a pluszegy évem, kb semmi kötelező tárgy nincs, csak ami megtetszik - például így járt a francia kezdő nyelvóra is. Jó lenne valami újat tanulni, és így esett őrá a választás. Elti szerint nehéz dió lesz, meg találhattam volna könnyebbet is, de egyszerűen annyira akarok valami újat, hogy még ez se tarthat vissza! :P
39 fokos lázban égek és most nem képletesen, hanem fizikailag...
De már ez lesz a harmadik nap, és a doktornő meg csak megvonta a vállát, hogy ,,tényleg semmi más tünet??" Komolyan mondom, ha nincs még mellé legalább 5 fertőzött kullancsom egy kis hasmenésem vagy fulldokló köhögés, akkor szinte még hozzám se nyúlnak... Pedig igenis van más tünetem is, de azt valahogy nem vették számba, mégpedig a szédülésszerű fejfájás. Ami olyan, hogy tök jól elhawaiiolok fekve vagy ülve, aztán egyszer felállok és akkor úgy szúr mindkét oldalon a fejem, hogy inkább ülnék vissza. Valamint ugyanez van akkor is ha mondjuk elindulok állásból. Én nem élvezem annyira...
Tegnap este 3 azaz három darab hűtőfürdőt vettem, de valahogy mindig a 39 győzött... Kb 15 percen belül... Tegnap már nem volt olyan rossz, de hétfő este még úgy izzadtam mint egy ló (egy versenyló), és hiába mentem ki este 10kor a teraszra, totál nem éreztem hogy hidegebb lenne...
De hogy honnan sikerült megint valami szupercsibevírust
összeszedni azt ne kérdezze senki.
(egyébként lázasan és ráadásul éjjel 11 után jönnek elő a
legokosabb gondolatok, ez igen)
Nagyon nem értem meg ezeket a 40 vagy inkább 50+ -os
embereket.
Az van ugyebár, hogy adott az illető, akit 20 évig magáztam meg
csókolomoztam, most meg ,,felnőttem", és akkor úgy érzi, hogy
milyen laza lesz, ha azt mondja inkább tegezzem, sőt neki kéne
inkább csókolomozni... Hát ne, lécci... Ez mondjuk pont egy
szomszédukkal meg velem esett meg ma délután... Ez még hagyján,
mert kb nem találkozunk gyakran, meg amúgy se vagyunk olyan
friendly viszonyban, hogy gyakran beszélgessük. (de halkan
megjegyezném, hogy bármennyire szeretné, ettől nem lesz semmivel se
fiatalosabb)
De adott a zongoratanárom, akihez mondjuk 6-7-8 évig jártam zongorára, és csókolom volt, aztán az utolsó év után kitalálta, hogy tegezzem már... Nomost, ő még talán ilyen 39-40, ez nem is lenne gáz, csak hát azért csak mondjuk felnéztem rá, és így még erősebb a magázás, meg tanított is (volt amikor még feketepontot is adott!), ergo most már nem akarok friendlyzni... Ilyen esetekre marad a ,,Hello Miklós bácsi" - ami se nem jó, se nem totál tegezés, de azért mégis neki is megfelel, és nekem se áll fel tőle a szőr a hátamon, mint a szevaszmiki -től...
Aztán ami megint egy külön kategória, hogy a volt általános
iskolás magyartanárnőm, aki most 66, és imádtam, de tényleg - egy
közös kiránduláson (egy pohárka pálinka erőteljes hatása alatt)
felajánja, hogy ,,jaj kicsim, mondd már nekem azt hogy szia, ne
magázzál"... Hát ezt még végképp ne erőltessük, meg is mondtam
neki, hogy ,,Pancsi néni, én nem szeretném, én tisztelem a Pancsi
nénit, meg szerettem is nagyon, maradjunk így most már".
El is fogadta, érti legalább.
Annyit fűzött hozzá, hogy ő már úgy érzi, hogy itt Enyingen ő már
olyan idős (megjegyzem nem néz ki ennyinek), hogy ő már csak azért
is megengedheti magának, hogy mindenkit tegezzen, úgy is tanította
vagy az anyját, vagy a gyerekét, ergo ő mindenkit lesziáz már...
:)
Még az is külön kategória, amikor valaki önként letegez egy idősebbet, pl unokatesóm a papámat, aki neki eléggé távoli rokona, de mondjuk én se tegezem az ő nagyapját, erre odaállít pofátlanul papámhoz hogy hello... Mondjuk ez már a nevelésen múlik tényleg, hogy megadja-e a tiszteletet, vagy nem is érzi hogy kéne...
A szerelem nem úgy kezdődik, hogy letapizlak.
A szerelem nem akkor kezdődik, amikor hozzám érsz. És főleg nem gondolkodik három napot, mielőtt elkezdődik…
Az x-ek száma nem számít az életkorban, egy közös minden férfiben: egy jó körért mindent. Mindegy hogy pár napig, vagy akár évekig kell-e tenni a szépet, de megéri. És közben a nők totál másképp működnek, mi minden egyes mozdulatba képesek vagyunk belemagyarázni azt, hogy ,,látod, ez is azért van, mert szeret!”. És tudom, hogy ne próbáljam előhozni az észérveimet, hogy de nézd meg, ez totál egyértelmű, hogy nem úgy lesz, ahogy látod, mert azok a bizonyos rózsaszín felhők… (amikről megjegyzem rettenetes magasat lehet zuhanni!)
Ez olyan, mint például egy vizsgán, amikor nem sikerül eleget készülni, és de jó lenne, ha most csak azért megkapnám a kettest, mert ez már az utolsó időpont. És akkor 100 meg egy érvet fel tudnék hozni, hogy ez így miért logikus, hogy csak elmegyek, és beírják – pedig közben tudom, hogy ilyen még sose történt. Aztán elmegyek úgy, hogy tényleg nem készülök, mert majd én leszek a kivétel. De mégse.
És akkor azt mondják, hogy a szerelemben a kor nem számít. Szerintem bizonyos, már nagyon feltűnő korkülönbség esetén már nem lehet tiszta szerelem, ott már valamelyik oldal érdekből cselekszik.
És ott tudod mi az, ami elkezdődik, amikor az
a helyzet, hogy ,,letapizlak”?
A vágy.
A csupán testiségen alapuló kapcsolat,
vagy mondjam így? Szeretőség. Ez a szerelemmel messze nem
összehasonlítható. Persze a szerelemnek természetes velejárója,
hogy vágyom rá, de a ,,vágyni valakire” érzése még nagyon nem
feltételez szerelmet. Persze most nem azt mondom, hogy nem lehet
ilyen szeretőségi kapcsolatban élni. Lehet, de nem kifizetődő. Mert
általában az egyik félben kialakul egyfajta kötődés, valami téves
összekötés a másikkal, egyfajta függés, ami már túllép a szeretőség
kapcsolatának keretein. Jó, lehetséges pl. egy egyéjszakás kaland
után, hogy komolyabb kapcsolat alakuljon ki belőle. Igen,
lehetséges, viszont ez megint az a bizonyos ,,Kivétel”, amit nem
szabad várni, hogy velünk következik be. Azt, hogy tényleg
bekövetkezett nálunk A Kivétel, azt mindig csak utólag tudjuk meg.
Pl. az egyéjszakás esetnél amikor már tudni, hogy igen, a ma
éjszaka az övé lesz, akkor még nem lehet tudni, hogy ebből évek
múlva mi lesz, vagy mi nem lesz. Ez csak napokkal később derül ki,
amikor mondjuk felhívják egymást, hogy még mindig a másikra
gondolnak, és lehet ebből valami komolyabb van kialakulóban. A
kivétel ilyen természetű: utólagosan felismerhető.
Ha tényleg be akarod bizonyítani, hogy ez komoly, akkor menj fel hozzá 2 napra, és mondd meg neki, hogy csak semmi szex. Ha így is működik, akkor áldásom rá, tényleg nem volt igazam...
Tessék, feldobtam. Most lehet rajta rágódni!
3 óra alvás, 3as vizsga, 3 napos ivás :):)
Végre végre meg lett az algebra, a 6 félév legnehezebb tárgya, és hármast kaptam, el se hiszem! Bár bent ültem érte 8-tól fél2-ig, kivártam a sorom szépen (szóbeli), de megérte!
Tegnap délután volt a beugró, megtudtam, hogy sikerült, hazajöttem, és gondoltam akkor most elkezdem a szuperintenzív tanulást. Na, majd én. Odáig el is jutottam, hogy megittam egy energydrinket, és magam elé vettem a füzetet, ez volt kb fél11kor, aztán innentől Eltivel pörögtünk msnen, meg telefonon, úgyhogy nem sok tanulás lett, de annyira nem voltam már álmos, hogy még éjfélkor is kb mint az elemes nyuszi :) Aztán kitaláltam, hogy akkor mégis csak alszok, majd felkelek 4kor és tényleg tanulok. Hát az előre tervezett 4 óra alvásból szerintem kb 3 se lett, mivel fél óránként néztem a telefont, hogy van-e már négy... Nem nagyon tudtam aludni na, kattogott az agyam, kombináltam, meg tervezgettem, persze mikor nagyon aludni kéne, akkor kizárt dolog. De most megint nem vagyok álmos, nem értem én ezt :)
Lassan megkezdem a három napos ivást is :)
Be kellett mennem ma a tanulmányi osztályra, hogy megkérdezzem, mit csinál otthon a tegnap kiküldött csekk. Kivártam a sorom, erre mondták, hogy menjek el a másik szobába. Bementem, ne ide jöjjek, menjek a következőbe. Jó, ott meg épp telefonált az osztályvezető nő... Várok, várok, mondom hogy küldtek otthonra egy 4000 ft-os csekket (felvételi eljárási díj.... elég drága a to órabére... főleg, hogy már egyszer 9000-et be kellett fizetni a felvételiért - JA, és akkor nem is megyek). Szóval jött a csekk, de én nem megyek msc-re, most mi legyen? Azt mondja, ja, akkor tárgytalan, de szabad megkérdeznem, hogy mér nem felvételizik??? Annyira vádaskodónak éreztem ezt a kérdést, hogy megkerült a sírás körbe...Mondom azért nem, mert nem sikerült minden tárgyat időben teljesíteni... különbenis és egyáltalán ?!
Azt hittem, hogy már túltettem magam a szakdolgozatavédésen, hogy a kedves tanárúr mennyire megalázott, és hogy mennyire megszivattak. De most megint eszembe jutott az az érzés, hogy mindenkinek 5-5, nekem 3-2... Szörnyen ki voltam borulva, mert ilyen a világon nincs, hogy kettesre védjem meg a szakdogámat, az meg hogy az egész féléves munkámra hármast adjanak, az meg maga a pláne. És most meg ez a TO-s néni is belenyúlt a kényes témába. Nem akarok gyengének látszani, de ezek a dolgok nagyon bántanak...
Anyám rájött a tutira tegnap:
Ül a gép előtt, netezik. Azt mondja: ,,a kenyérsütőgép keleszti a kenyeret, a mosógép is megy - hát nagyanyáink ezért nem értek rá internetezni!"
Tiszta agyrém ami itt folyik...
Múlt héten kirúgtak egy matematikus szakirányos srácot, aki halkan megjegyzem minden más tárgyból legalább 4-es volt, és tényleg mindent vágott - hát kivéve ezt az egyet, ami miatt végül vége lett számára az egyetemnek... Utolsó próbálkozás, utolsó tárgyfelvétel, és simán elküldték haza... Pedig ha ez megvan, akkor mehet záróvizsgázni. Szal nem semmi tét volt: záróvizsga vs. kirúgnak...
És most meg Zsoltit is kirúgatta ugyanaz a kedves tanárúr - hát ez egy állat... Pedig eddig én tök bírtam eddig, de újabban nagyon bekattant nála valami, és sorra küldi el a népet :( :'( :'(
Sajnos arra már én is rájöttem, hogy itt már nem az emberség dominál...
Elmondom, ha valamit nem értek, ha valamit máshogy látok, ha valami bánt - nem tudom szó nélkül hagyni a körülöttem levő világot... Vagy csak egyszerűen leírom, ha boldog vagyok.
